A Magas, dupla szögesdrót keritések a ¤Vigyázat! Veszély!¤ feliratú táblákkal, a géppuskákkal és gépkarabélyokkal felfegyverzett örökkel megerösitett tornyok és az élettelen, kopár téglablokkok puszta látványa minden érkezöt megfosztott a reménytöl, s ráébresztette öket arra, hogy már soha többé nem lesznek szabadok. Tényleg kevés olyan volt, aki nem halt gyötrelmes halált. Sokan követtek el öngyilkosságot néhány nap elteltével. Amikor egy munkás csapattal dolgoztak kint, keresztül rohantak az örök vonalán, hogy lelövessék magukat, vagy pedig a tábori zsargon kifejezésével élve ¤Belemenntek a vezetékbe¤.Egy magas feszültségü áramütés, lövés egy gépfegyverböl, és a halál megkímélte öket a rájuk váró kinzásoktól. valahányszor lehetett hallani éjszaka, mindenki tudta, hogy a kétségbe esés egy ujabb emberi lényt kergetett a vezetéknek, és hogy ott fekszik, rongyokban, élettelen kupacként az úgy nevezett semmleges zónában. Ez 1-2 m széles kavicsos sáv volt, a belsö drót akadály menntén, és bárki lépett be ebbe a sávba, rálöttek. Másokat reggel a derékszijukra akasztva találtak meg az ágyuk melett.ilyen esetekben a blokk rendjéért felelös rab jelentette az öngyilkosságok számát a tábori parancsnoknak. A ¤Személyazonosító Szolgálat¤ A helyszínre sietett és minden szögböl lefényképezte a holttestet, utána a szoba többi lakólyát is kihalgatták, hogy tisztázzák, a szerencsétlen öngyilkost valójában nem a többi lakó ölte-e meg. Az ilyen alkalmakkor tanusított abszurd képmutatás páratlan volt. Mintha egy olyan tábor  SS hatóságait, ahol napi rendszerességgel emberek ezreit gyilkolták meg, érdekelte volna eggyetlen szerencsétlen ember sorsa...