A Magyarorsz�gon �lõ zsid�kat polg�ri �s politikai jogok tekintet�ben 1867-ben egyenjog�s�tott�k az orsz�g t�bbi polg�raival. A h�tk�znapi �letben azonos t�rv�nyi felt�telekkel vehettek r�szt, mint a nem zsid� t�bbs�g, a „Gr�nderzeit” �veiben bekapcsol�dhattak a modern Magyarorsz�g megteremt�s�be – de mindez „term�szetesen” csak a f�rfiakra vonatkozott. R�juk vonatkoztak a t�rv�nyek, õk alap�thattak gy�rakat, õk vehettek r�szt a v�laszt�sokon, szerkeszthett�k a modern irodalmi, t�rsadalomtudom�nyi, mûv�szeti lapokat. Val�ban �gy van ez? Val�ban elhissz�k, hogy a gy�rosok, kereskedõk, lapszerkesztõk asszonyaik n�lk�l hozt�k l�tre mindazt, amire ma is b�szk�k vagyunk?

Ha a t�rt�nelemk�nyveket n�zz�k – el kell hinn�nk. A modern magyar zsid� t�rt�nelemmel foglalkoz� �sszefoglal�k szinte semmit sem �rnak a zsid� nõkrõl – sem �sszefoglal�an, sem egyes szem�lyeket kiemelve. Ha zsid� nõkrõl k�v�nunk ismereteket szerezni, akkor be kell �rn�nk a n�prajzi k�nyvekkel – ahol a k�ser konyha saj�toss�gair�l, a h�zass�g, vagy a gyereksz�l�s szok�sair�l olvashatunk.

De mi t�rt�nt a zsid� nõkkel a zsid� emancip�ci�t k�vetõ idõszakban, ami a nõi egyenjog�s�g�rt folyatott k�zdelmek jegy�ben telt, s ami sor�n felv�ltva, vagy kieg�sz�tve any�ik �rt�krendj�t, a zsid� nõk az egyetemek elsõ nõhallgat�iv�, az �j mûv�szeti ir�nyzatok k�z�ns�g�v� – s a modernit�s szimb�lumaiv� v�ltak? S mi t�rt�nt az asszimil�ci�, a nõemancip�ci� elsõ sikereitõl a k�nyszerû disszimil�ci� korszak�ig?