Auschwitz �ta egyetlen nap sem telt el. L�tezik olyan idõsz�m�t�s, amelyben nem kell arr�l besz�lni, vajon el�v�lnek e a bûn�k vagy sem. Ezt az idõsz�m�t�st t�rt�nelemnek nevezik. Az Auschwitz-val�s�ggal t�rt�nõ minden egyes tal�lkoz�s alkalm�val azonban azt lehet �rezni, hogy ebben az idõsz�m�t�sban Auschwitz �ta m�g egyetlen nap sem telt el. Auschwitzr�l nem tudunk olyan t�rt�nelmi kiforrotts�ggal besz�lni, mint ahogyan a 19. sz�zad n�pirt�sair�l besz�l�nk. Egyetlen k�p b�rmely koncentr�ci�s t�borr�l el�g ahhoz, hogy ne legyen t�bb mondanival�nk. Avagy akad e olyan jelentkezõ, aki megmagyar�zn�, hogyan is tehett�nk eff�l�t? Nagyon is �rthetõ h�t, ha az �ldozatok �s az �ldozatok hozz�tartoz�i b�ntet�st, s �ltala igazs�gszolg�ltat�st akarnak; ugyanakkor az is �rthetõ, ha mi, akik a tettesek n�pcsoportj�hoz tartozunk, �gy �rezz�k, a b�ntetõelj�r�s megszabad�t bûn�nktõl. Szem�ly szerint persze nem osztom ezt a hitet. A tettesek szem�lyes t�rt�neteibõl azonban tudhatjuk, hogy nekik semmi sem volt olyan fontos, mint hogy megmagyar�zz�k tett�ket. Meg kell �rtetni�k magukat. Tudniuk kell, mi�rt tettek ilyesmit. �s ez a Mi�rt azt�n mintegy �nigazol�sk�nt is szolg�l. �nmag�ban a bûnt egy�nileg k�ptelens�g elviselni. �s egy n�p, egy t�rsadalom? Minden esetre �gy pr�b�lunk seg�teni magunkon, hogy a bûnt, a konkr�t borzalmat egy halom t�rv�nyszolga nyak�ba varrjuk. Azt a k�rd�st azonban m�gsem tudjuk elh�r�tani magunkt�l, hogyan is volt k�pes hirtelen ennyi j�l nevelt ember eff�le dolgokra. Val�sz�nûleg egyetlen egyetemi szakkoll�gium sem akad, amely ok-okozati �sszef�gg�sbe tudn� �ll�tani nek�nk a t�rt�nteket. Nincs olyan ok, amelyhez ezt az okozatot lehetne rendelni. S m�gis, ezt a hal�lgy�rat mi �p�tett�k. Mi fejlesztett�k. L�p�srõl l�p�sre. A modern munkamegoszt�s elvei alapj�n. Szakemberek seg�tettek benne. Mindenki csak a saj�t szakter�let�n. Erk�lcsi szakidiotizmus. Ezzel kapcsolatban hasonlatot hozn�k, mellyel azonban nem egyenlõs�gjelet akarok tenni k�t dolog k�z�, mind�ssze azt akarn�m sejtetni, mit is nevez�nk tudom�nyos gondolkod�snak: A tud�sok fejleszt�seket hajtanak v�gre, fegyvereket �ll�tanak elõ, melyekkel ki lehet irtani az emberis�get. S mindezt teljes �rtatlans�ggal teszik. Tev�kenys�g�k teljesen legitim. N�ciainknak is voltak szakembereik, akik tudom�nny� emelt�k a rasszizmust. A tud�sok a hal�lgy�rak szerkezet�vel voltak elfoglalva. Az egyik Auschwitzban dolgoz� f�rfit Dr. Faustnak h�vt�k. Az embereket pedig �t kellett form�lni, hogy seg�dkezzenek ebben az irt�sban. M�ghozz� minden szinten: az egyszerû ser�nyektõl, az �vatos cinikusokig mindenkit. Auschwitzban t�rsadalmunk eg�sze k�zremûk�d�tt. De �pp ezt a feltev�st viselj�k el a legnehezebben. Egy francia vagy egy amerikai eg�szen m�sk�pp n�zi az auschwitzi k�peket, mint mi. Neki nem kell arra gondolnia: Ezek vagyunk! Õk gondolhatj�k: Ezek a n�metek! De mi, gondolhatjuk e: Ezek a n�cik!? �n nem tudok erre gondolni. Ez a sz�gyen a mi t�rt�nelmi viszonyaink k�z�tt keletkezett. Azt�n �r�k�lt�k az eg�sz t�rt�nelmet. Nem csak a szabadalmi hivatalt meg az �llami gal�ri�kat. A folytat�s mi magunk vagyunk. Azokat a k�r�lm�nyeket is tov�bbvissz�k, amelyek Auschwitzhoz vezettek. Ez persze nem jelenti azt, hogy k�pesek lenn�nk m�g egyszer ilyesmire. Ez csak azt jelenti, hogy nem el�g, ha �sszer�zk�dunk a k�peken l�that� borzalmas erõszakon, majd gyorsan valamely t�rv�nyk�nyvben keres�nk ments�get. Az Auschwitzban elk�vetett tettekre biztosan nem l�tezik hat�rozat. Ezt bizony�tja az a groteszk k�s�rlet is, hogy megpr�b�lunk egy vagy k�t milli� halottat egyszerû t�rgyal�sokkal elint�zni. Persze mindannyiunkban �l a k�s�rt�s, hogy v�dekezz�nk Auschwitz-cal szemben. Odan�z�nk, majd elford�tjuk tekintet�nket. Ilyen k�pekkel nem lehet �lni. Az �ldozatok �s a tettesek m�g mindig k�t oldalon �llnak. Vannak megb�k�l�st seg�tõ szervezetek. Vannak pr�b�lkoz�sok, melyek azt akarj�k megakad�lyozni, hogy b�nultt� tegyen benn�nket a sz�gyen. Mindez persze jobb a semmin�l. A benn�nk d�l� harcot azonban nem csendes�ti le. Korunkban semmi sem hasonl�that� Auschwitzhoz. Sz�momra nem l�tezik olyan �ll�spont, melyet k�pviselve hat�rozott v�lem�nyt alkothatn�k arr�l, ami t�rt�nt; vagy ak�r csak az �ldozatok szemsz�g�bõl elfogadhat�, a tettesek sz�m�ra elviselhetõ javaslatot tehetn�k. Egyetlen Auschwitzr�l mutatott k�p k�pes sz�tz�zni minden lehets�ges egyezm�nyt ezzel a m�lttal, mely ez�rt azt�n nem tud m�ltt� v�lni. Egyetlen n�met sem k�pes a t�borok talaj�r�l fel�lemelkedve kijelenteni, hogy akik ott k�zremûk�dtek, azok pszichopat�k, vagy specialist�k voltak, s hogy neki ezekhez semmi k�ze. Nem vagyunk e mindannyian pszichopat�k, specialist�k? Van k�z�nk hozz�juk, õk okozz�k nyugtalans�gunkat, szerzik sikereinket, adj�k tisztess�g�nket, becs�let�nk tudat�t, �rtelm�nkbe vetett �ri�si bizalmunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy lelkiismeret�nket akarn�nk demonstr�lni, m�g ha az nem is l�tezik, de azt az�rt m�giscsak el kell ismerni: Auschwitzot nem lehet lek�zdeni. M�r az is figyelemre m�lt�, hogy mindazok ut�n, ami t�rt�nt, megtal�ltuk ezt a kifejez�st: A m�lt lek�zd�se! Sem Isten, sem az ut�na k�vetkezõ humanizmus nem �vott benn�nket att�l, hogy megalkossuk Auschwitzot, majd pedig annak lek�zd�s�re �lljunk �t. Ha szem�gyre vessz�k ezeket a korszakokat, tapasztalatb�l �ll�thatjuk, hi�nyzik belõl�nk valami. Valami, amit Isten �s a humanizmus hordozna. Valami olyasmi hi�nyzik belõl�nk, ami t�lmutat az egy�nen. Amivel szemben elsz�molnival�ink lenn�nek. Ami k�ptelenn� tette volna sz�munkra, hogy b�rmilyen m�don r�szt v�llaljunk az auschwitzi hal�lgy�rban. Valami olyasmi, amit m�g sem Isten, sem a humanizmus nem teremtett meg. T�l kor�n szabad�tottuk fel magunkat. Az Auschwitzr�l k�sz�lt k�pek elõtt mindenki bel�thatja: folytatnunk kell a pert. �let�nk v�g�ig. Magunkban. Hiszen olyan k�z�s hangot �gysem tal�ln�nk, amelyen Auschwitzr�l besz�lhetn�nk. Mint egy�nek pedig be kell ismern�nk az Auschwitz-sz�gyent. Vagyis: a mindenf�le liber�lis �s felszabad�t� aktus dac�ra jelent�ktelennek tûn�nk �nmagunk sz�m�ra. Auschwitz kapcs�n azt tapasztaljuk, hogy mint egy�nek elutas�tjuk a bûnt; elutas�tjuk, elavultnak, irracion�lisnak tekint�nk mindent, ami meghaladja az idõk�zben gy�m�ntkem�nny� v�lt individualit�sunkat…

Auschwitzi k�pek elõtt eff�le vallom�s t�r elõ a szeml�lõbõl. Be kell ismern�nk, hogy b�r b�szk�k vagyunk semmire nem k�telezõ pluralizmusunkra, mint egy�nek k�ptelenek vagyunk viselni a t�rt�nelem terh�t. Ehhez bizonyos transzcendens �rt�kekre van sz�ks�g�nk, szolidarit�sra …csupa idegen sz�. Mint egy�nek nem tudjuk elviselni azt, amit k�z�sen tettek. Ez�rt a zûrzavar, az elfojt�s. Mindez pedig merõ f�lhivataloss�g Auschwitz-cal szemben. A t�l�lõk, az �ldozatok hozz�tartoz�i joggal �rezhetik, hogy valami operasz�npadi tr�kkel hirtelen csupa fesztelen, modern, mindenf�le k�t�tts�gtõl megszabadult egy�nek k�z� ker�lt. N�met, mi az? Kelet? Nyugat? N�met n�p? Sohasem hallottam. Itt mindenhol csak k�lniek vannak, meg berliniek, stuttgartiak, frankok, vagy vesztf�liaiak. De egyetlen n�met sincs. Ez a c�g 1945-ben csõdbe jutott. T�l�lte viszont a Siemens, a Deutsche Bank, az AEG, a Bayer, BASF, a Flick, a Hoesch, a Thyssen…Igen, c�gek Auschwitzban is voltak. De h�t mi egy c�g? Van e a c�geknek eml�kezet�k, lelkiismeret�k? A c�gek m�gsem mor�lis int�zm�nyek. M�rt ne lehetne valaki bank�r, meg gazdas�gi vezetõ Hitler alatt, majd Adenauer alatt, majd… Mind�ssze az õt igazol� szem�lyzetet kell kicser�lni. Vagyis nincs szakad�s. Csak �sszeoml�s. Azt�n �jj��p�t�s. A jogut�d legjobb tud�sa szerint sz�mol, szervez, �nnepel, eml�kezik: vagyis, van hat�ridõnapl�ja, mely mindent legyõz. �s mi? Mi hagyjuk, hogy legyõzz�n. Mindannyiunkat. Sokkal k�zelebb �llunk egym�shoz, mint amennyire az a benn�nket hivatalb�l ell�t�knak, p�tolhatatlans�gunk sz�ll�t�inak, individualizmusunk termelõinek �ny�re volna. Auschwitz egyetlen foltra k�nyszer�t benn�nket. Valljuk be: az hoz benn�nket ilyen k�zel egym�shoz, ahogyan Auschwitzra reag�ltunk…Nem valami kellemes dolog, hogy csak a legrosszabb, az Auschwitz-sz�gyen tart �ssze benn�nket. Az auschwitzi k�pek �pp az ellenkezõj�t mutatj�k annak, ami a b�r�s�gi termekben volt l�that�. A b�r�s�gon a tettesek egy�nek, az �ldozatok t�meg�vel voltak. Az auschwitzi k�peken az �ldozatok egy�nek voltak, a tettes egy nemzet. A mai egy�n m�r emancip�l�dott a nemzettõl. Az egy�n a t�rsadalom r�sze, mely hagyja, hogy legyõzz�k. �s a f�lhivataloss�g m�g fizeti is ezt. A legyõz�s is annak a munkamegoszt�snak a r�sze, mely Auschwitzot okozta. De ma m�r sem gy�nni, sem vezekelni, sem im�dkozni nem tudunk. El tudunk e gondolkodni legal�bb fontoss�gunkon? �s besz�m�that�s�gunkon - meg lehet ezt parancsolni? Ezt tal�n m�r nem csak a teljes�tõ- �s �lvezõk�pess�ggel lehet bizony�tani, hanem azzal is, hogy k�pesek vagyunk azonosulni vel�k, hogy szolid�risak vagyunk. De mit jelenthet az, hogy azonosulni vel�k? �gy gondolom, ha ilyen m�retû bûnt ut�lag n�h�ny gonosztevõre reduk�lunk, az semmik�pp sem seg�ti az �ldozatokra t�rt�nõ eml�kez�st, a t�l�lõket meg azt�n v�gk�pp nem. Mif�le besorol�s ez: Ha Goethe Faustj�r�l van sz�, odatartozom, az auschwitzi Dr. Fausthoz azonban semmi k�z�m. Ami Goethevel k�z�s benn�nk, az vele is k�z�s. Mindenkorra vesz�lyesnek tartom, ha t�rsadalmak, n�pek, �llamok minden hatalmukkal �s erej�kkel bûn�ket legitim�lnak �s k�vetnek el, majd pedig kiv�logatj�k a tetteseket.

Olyan korban, amikor egy�n feletti tettesek egyfajta legaliz�ci� mellett hatalmas bûn�ket k�vetnek el, m�r nem elegendõ, ha az egy�n finoman t�vol tartja mag�t mindentõl, s lelkiismeret�t, melynek m�r csak mint ad�fizetõ tartozik, adminisztr�ci�ra haszn�lja. Az a sz�nj�t�k, melynek m�r Szophokl�szre sem volt sz�ks�ge ahhoz, hogy megr�z� hat�st �rjen el, Filbinger minisztereln�k �lm�nysiv�rs�g�nak nyilv�nos demonstr�ci�ja volt. Nyilv�nval�, hogy eg�szen a hal�los �t�letet hoz� b�r�ig �ri�si nevelõ- �s kulturg�pezet gondoskodik a j� lelkiismeretrõl. �gy v�lem, ha a t�rsadalom, melyhez tartozunk, bûnt k�vetett el, mi magunk is bûn�s�k vagyunk. Erre mutattunk p�ld�t Auschwitz-cal. Senki sem tudja megmondani nek�nk, hogyan is �lljunk a tettesekhez tartoz�s gondolat�hoz. Azt m�r azt�n mindenki maga d�nti el, amennyiben besz�m�that�, melyik f�lhez sorolja mag�t, s milyen k�vetkezm�nyei lesznek annak. Elõ�r�sokkal ezt val�sz�nûleg nem lehet meghat�rozni. Mindaz, amit mond vagy tesz valaki, vallom�s. Ellent�tben a beismer�ssel, melyet m�soknak, m�sok elõtt tesz�nk, a vallom�st �nmagunk elõtt, �nmagunk sz�m�ra tessz�k.

El�g egyetlen pillant�st vetni egy Auschwitzr�l k�sz�lt k�pre, s legal�bbis egy dolgot mindenki beismer: Nem tett�k rajta t�l magunkat. Tehetsz vele b�rmit, nem tudsz megszabadulni tõle. Nem tudsz �rr� lenni rajta. A k�pekbõl sug�rz� erõszak belõled indult ki �s most hozz�d t�r vissza. Nem el�g, ha a sz�lõket, nagysz�lõket megk�rdezed: hogy t�rt�nt ez. K�rdezd magad, hogyan lehets�ges ez.

�jabban szeretn�m elford�tani tekintetemet ezektõl a k�pektõl. K�nyszer�tenem kell magamat, hogy odan�zzek. �s nagyon is tiszt�ban vagyok azzal, hogy k�nyszer�teni kell magamat. Ha egy ideig nem k�nyszer�tem magam, azt veszem �szre, hogy elvadulok. S ha arra k�nyszer�tem magam, hogy odan�zzek, tudom, csak az�rt teszem, hogy besz�m�that� legyek.